Nemrégiben volt szerencsénk részt venni egy jó kis cuppingon. Az év végi hajrá után kikapcsolódásként a két ünnep között Sopronban töltöttük pár napot. Amikor az utazást tervezgettük, körbenéztünk kicsit, hogy milyen kávézók, kávés rendezvények lesznek arrafelé. Nagy örömünkre találtunk is egy különlegesnek ígérkező cupping alkalmat a Kultúrpresszóban, a 3. születésnapjuk apropóján. Ráadásul a szállásunkkal szinte pont szemben található – ez nem lehet véletlen! 🙂 Így hát a papucs és a köntös mellé a cupping kanalainkat is bekészítettük a bőröndbe és izgatottan vártuk a nagy eseményt.
Már érkezés után átsétáltunk felderíteni a terepet. Igen hangulatos kis kávézónak tűnt így első pillantásra… sőt másodikra és harmadikra is… Végre aztán elérkezett a 4 óra és kezdetét vette a cupping, úgyhogy immár belülről is megcsodálhattuk a helyet. Az előzetes várakozásainkhoz képest nem kellett csalódnunk, sőt, igazán kedves, modern és egyben otthonos hely, ahol a bútorok egyedi sokfélesége harmonikus egészet alkot. Egyszerre szeretnivaló és trendi, igazi 21. századi közösségi tér. És akkor még a kávéikról nem is beszéltünk… no de erről majd kicsit később.
A fogadtatás nagyon kellemes volt, ismét megtapasztalhattunk valamit abból a „kávés nagycsalád” életérzésből, ami erre a szakmára oly jellemző. A Kultúrpresszó hivatalos pörkölője a 42 Coffee, vagyis Nezvál Máté, aki személyesen jött el levezényelni a kóstolást. Izgalmas bevezető előadásából megtudtuk, hogy elkötelezett híve és támogatója a „farmtól a csészéig” szemléletnek, vagyis szívén viseli a kávétermelők sorsát, akiktől közvetlenül vásárolja meg a nyers zöldkávét. Időt és energiát nem kímélve kutatja fel a legkülönlegesebb kávékat, így időnkét olyan ritkaságokra bukkan, hogy összesen néhány kilogramm áll rendelkezésre az adott tételből.
Máté ezúttal 6 féle kávét hozott nekünk, elsősorban afrika különböző termőterületeiről, de volt közöttük egy El Salvadori érdekesség is, ami elsősorban a feldolgozási eljárás szempontjából számított egyedinek. Minden minta speciality minőségű volt, sőt volt köztük 90 pont feletti is. A kávékóstolás „vakon” zajlott, vagyis először nem tudtuk, melyik csésze mit rejt, így nem befolyásolt minket semmi előzetes várakozás, teljesen az érzékeinkre hagyatkozhattunk.* Először nyersen szaglászhattunk bele a mintákba, aztán forró vízzel való felöntés után még mindig csak illatoltuk, majd végül meg is ízlelhettük őket. Végül lehullt a lepel és minden mintát megismerhettünk alaposabban is, illetve most már ezen tudás birtokában újrakóstolva még érdekesebb ízjegyeket fedezhettünk fel, az utolsó csészében például egészen meglepő intenzitású eper íz volt felismerhető.
A cupping végén még abban a megtiszteltetésben is részünk lehetett, hogy a résztvevőkkel közösen szavazhattunk a kávéról, ami a következő szezonban a Kultúrpresszó kínálatába kerül majd. De hogy ki lett a győztes, azt nem áruljuk el, gyertek el Sopronba és kóstoljátok meg Ti 😉
*Fontos megjegyezni, hogy az ízérzékelés elég szubjektív dolog és nagyon sokminden képes befolyásolni, többek között az is, hogy mit várunk (pl a kávé csomagoláson szereplő ízjegyeket próbáljuk meg „kiérezni”), a saját múltunk, vagyis hogy adott érzet milyen asszociációt vált ki belőlünk, de számít a kóstolt ital hőmérséklete is (hűlés közben változhat egyes ízek intenzitása), és persze az is, hogy mennyire vagyunk gyakorlottak, hiszen sokminden máshoz hasonlóan ez a készség is tanulható, fejleszthető.