Indonézia egy hatalmas ország, amely a Föld leghosszabb szigetcsoportján fekszik az Egyenlítő két oldalán, összterülete nagyjából 1,9 millió km2, ezzel a világranglistán a tizenötödik helyet foglalja el. Az indonéz szigetvilágot megközelítőleg 18000 sziget alkotja (ebből 6000 sziget lakott). Legfontosabb szigetei: Szumátra, Jáva, Borneó, Celebesz, Kis-Szunda-szigetek, Maluku-szigetek, Nyugat-Új-Guinea(Pápua). A világ negyedik legnépesebb állama, lakóinak száma meghaladja a 250 millió főt. Indonézia bikontinentális, amely azt jelenti, hogy földrajzilag nem teljesen ázsiai, mivel a keleti országrészeken teljesen más a növény- és állatvilág. Ezek a részek természet-földrajzilag Ausztrália és Óceánia része. A fővárosa Jakarta, amely Jáva szigetén található. Rendkívül nagy színesség jellemzi etnikailag és vallásilag egyaránt. Bár lakóinak többsége muszlim, ennek ellenére békességben együtt tudnak élni keresztényekkel, hindukkal, buddhistákkal.
Indonézia kávétermesztésének a története 17. század végéig nyúlik vissza, amikor 1696-ban a holland Nicolaes Witsen a tilalom ellenére magokat csempészett Mochából Batáviába (ma Jakarta). A Holland Kelet-indiai Társaság itt Jáva szigetén alakította ki első kísérleti kávéültetvényét, amely nem hozta meg a várt sikereket, azonban a későbbiekben a 18. század elejétől egyre nagyobb mennyiségben tudtak kávét termelni, így 1711-ben megindulhatott az export Európa felé és egy évtizeden belül a világ egyik vezető kávétermelője lett. Az arabika fajta termelése egészen a 19. század végéig virágzott, ekkor a levélrozsda sajnos elpusztította az ültetvények jelentős részét, ezt követően tértek át a robuszta faj termesztésére is.
Indonézia jelenleg a harmadik legnagyobb kávétermelő a világon, évente nagyjából 11 millió zsák kávét termel (világpiaci részesedése kb. 7%). A kávé termesztése jellemzően Jáván, Szumátrán és Celebeszen történik. A legfontosabb régiók Szumátrán: Gajah Aceh, Jáván: Ijen, Celebeszen: Kalosi. Szumátrán a kávé selymes, dohány és kakaó ízű, míg Jáván inkább testes és édes kávé terem. Az indonéz kávé majd háromnegyede robuszta, azonban Szumátra északi részén kiváló minőségű speciality arabika kávék teremnek. 2007-ben a helyi kávéipar egyes szereplői (termelők, kereskedők és pörkölők) létrehozták az Indonéziai Speciality Kávé Egyesületet (Speciality Coffee Association Indonesia, SCAI), azzal a céllal, hogy a termesztett arabika kávék minőségét javítsák, és népszerűsítsék ezt a kiváló mezőgazdasági terméket. Indonéziában csak a nagyobb szigeteken tudnak arabika kávét termelni, mivel csak ott van megfelelő tengerszint feletti magasság. Indonézia flórája és faunája rendkívül változatos, ami az itt termelt kávéknál hatalmas ízváltozatosságot eredményez.
Szumátra Indonézia legnagyobb, nyugati részén fekvő szigete, területe körülbelül 0,4 millió km2. Északnyugaton az Andamán tenger, Északkeleten a Maláj-szoros, Délkeleten a Szunda–szoros és Délnyugaton pedig az Indiai –óceán határolja. Az első ültetvényeket a 19. század vége felé hozták létre. Ez a térség mára a modern kávétermesztés egyik központja lett, ahol főként kis farmokon gazdálkodó termelők nevelik kiváló minőségű kávéjukat.
Szumátra szigetén a robuszta termesztése van túlsúlyban az arabikával szemben. Az összermés 75%-át adó növényt a sziget középső és déli részén termesztik a leginkább, mivel az alacsonyan fekvő területek, illetve az időjárási körülmények nem kedveznek az arabikának, de a robusztának ideálisak. A legfőbb régiók a délnyugati régió (Bengkulu és Mangkuraja) és Lampung tartomány, amely egyben az ország legjelentősebb robusztatermelő területe (itt az ültetvények kb. 400-700). Mindkét területre a rusztikus és földes ízek a jellemzőek.
Az arabika kávék Szumátrán 15%-kal képviseltetik magukat, a legelterjedtebb a Typica, de megtalálható itt néhány Bourbon változat és hibridek is, illetve előfordulnak kevert ültetvények is. A legfontosabb arabika ültetvények a sziget északi részen találhatók, innen származnak az ország legjobb kávéi. Az egyik régió Aceh tartományban a Gayo – hegység lábánál és a Laut Tawar tó környékén található nagyjából 1100 – 1300 m tengerszint feletti magasság között. Erről a területről származik az egyik legkiválóbb arabika, a Madheling. A másik régió pedig Lintong tartományban a Toba –tó környékén helyezkedik el, ahol az ültetvények kb 1200-1500 m tengerszint feletti magasságon találhatók.
Indonéziában mosott, száraz és félmosott/félszáraz feldolgozási eljárás is használatos, azonban a kistermelő által leggyakrabban használt eljárás a Giling Basah, amely egy félmosott/félszáraz mód. Lényege, hogy a kávébabokról lehántolják a külső, nyálkás réteget, egy napig szárítják, és végül lerántják a pergamenhéjat.
