Kína egy hatalmas ország, amely Kelet – Ázsia legnagyobb állama, összterülete nagyjából 9,6 millió km2. Közigazgatásilag 22 tartományból, 5 autonóm területből, 4 tartományi jogú városból és 2 különleges igazgatású területből áll. A főváros Peking, amely az északi részén található, legnagyobb városa Shanghai, jelentősebb gazdasági központok: Hongkong, Tiencsin, Nanking, Kuangcsoun, Vukan, Csunking, Senjang, Harbin. A világ legnépesebb állama, lakóinak száma meghaladja az 1,4 milliárd főt, népsűrűsége 140 fő/km2, hivatalos nyelve a mandarin. Kína a világ egyik legősibb civilizációja, amely már az ókorban is létezett és fejlettnek számított. Olyan találmányok származnak innen, mint az iránytű, a papír, a puskapor, a porcelán és a selyem. Lakóinak nagy része ateista illetve a kínai népi vallás híve (konfucianizmus, taoizmus, kínai buddhizmus), kisebb részük buddhista, keresztény és muzulmán.
Sokan nem is gondolnánk, hogy Kínában a tea mellett kávétermeléssel is foglalkoznak, sőt 0,5%-os piaci részesedésével a 20. legnagyobb kávétermelő a világon. Az országban csupán három déli régió alkalmas a kávé termesztésére, amelyek közül a legjelentősebb Jünnan tartomány. Kis mennyiségben Fucsien tartományban és Hajnan szigetén is termesztik a növényt, azonban itt csak robusztát termelnek.
De hogyan is került a kávé Kínába? Az első magokat francia misszionáriusok hozták Jünnan tartományba 1887-ben. Jelenleg a tartományban körülbelül 66.000 hektárt vontak be a termelésbe, és innen származik a kínai kávé többsége (az össztermés 95%-át az arabika, 5%-át pedig a robuszta adja). Az itt lévő farmok többsége kisbirtok, átlagos méretük 3 hektár, természetesen nagytermelők is vannak, amelyeknek mérete a több ezer hektárt is elérheti. Az elmúlt évtizedekben az állami szerepvállalásnak köszönhetően fejlődtek a kávé termesztésének feltételei, így évről – érvre nő a termés mennyisége (négy év alatt 36.000 t-ról 108.000 t-ra nőtt az évi termés). Az itt termesztett arabika fajták többsége Typica, de előfordul Bourbon és Catimor. A levélrozsda sajnos jelentős károkat okozott, ezért kezdték el a Catimor termesztését. A kínai kávé kevésbé savas és általában mogyorós, karamellás és csokoládés ízjegyekkel rendelkezik.
A leszüretelt kávészemeket többnyire mosott eljárással dolgozzák fel. A módszer lényege, hogy a kávécseresznyéket egy vízzel teli tartályba öntik, ahol először eltávolítják az alul – és túlérett gyümölcsöket, ugyanis jó minőségben kizárólag az egységesen érett szemek feldolgozása lehetséges. Ezt követően a termés egy hántológépbe (pulper machine) kerül, amely eltávolítja a gyümölcshúst, viszont a kocsonyás, pektines réteget érintetlenül hagyja. A lehántolt babok ezután egy vízzel teli tartályba kerülnek, ahol lezajlik a spotán vagy az irányított fermentáció. Ez a folyamat akár 12-72 órát is igénybe vehet, és addig tart, amíg a kocsonyás réteg feloldódik a magról. Ilyenkor a pergamenhéjjal borított babokat a kívánt nedvességtartalomig szárítják, majd pedig válogatják és eltávolítják a külső héjat. Az eljárás hátránya, hogy sok értékes anyag kioldódik a babokból, ezért kevésbé lesznek testesek.
Kína egy olyan kávétermelő, ahol nemcsak az export, hanem a helyi kávéfogyasztás is egyre jelentősebb szerepet játszik. Nagyjából 20 éve jelentek meg a legnagyobb kávézóláncok az országban, és mára a nagyvárosokban megjelent a speciality kávékúltúra, így egyre több márkafüggetlen kávézó nyílik meg.
