Jamaica a Nagy-Antillák szigetcsoporthoz tartozó, 240 kilométer hosszú és 80 kilométer széles szigetországa. A Karib-tengerben fekszik, a közép-amerikai szárazföldtől 680 kilométerre keletre, Kubától 150 kilométerre délre, a Hispaniolán lévő Haititől pedig 180 kilométerre nyugatra. A sziget neve az őslakos taíno indiánok „xaymaca” szavából származik, aminek jelentése a „források szigete”. A legkisebb kávétermelők közé tartozik (44. a kávétermelői listán), azonban a világ legdrágább kávéi közül sok itt terem. A kávébabok édesek, puhák és lágyak, jellemzően mogyorós ízjegyekkel és közepes testességgel. Először is ismerkedjünk meg a szigettel.

A sziget összterülete nagyon pici, megközelítőleg 11 000 km2, a lakossága körülbelül 2,9 millió főt tesz ki (népsűrűsége ~250 fő/km2). Államformája alkotmányos monarchia, az uralkodó jelenleg II. Erzsébet brit királynő, akit az általa kinevezett főkormányzó képvisel. Közigazgatásilag 3 megye alkotja, amelyeket további egységekre, úgynevezett parókiákra (járás) osztottak fel. Fővárosa Kingston, amely Jamaica legnagyobb városa. Az országban összesen 14 járás található. Hivatalos nyelve az angol, de sokan beszélik a kreolt is. Az ország lakossága meglehetősen sokszínű, túlnyomó többsége az Afrikából áthurcolt rabszolgák leszármazottja (~80-85%), de élnek itt kínaiak (3%), indiaiak (3%), meszticek (5%), mulattok (5%), fehérek (3%) és indiánok (1%) is. Jamaica az amerikai szubkontinens harmadik legnépesebb, többségben angol anyanyelvű országa az Egyesült Államok és Kanada után. Innen ered a rasztafariánus mozgalom, illetve a reggae zene őshazája. (Bob Marley is itt született)

Történelméről dióhéjban annyit, hogy kezdetben indián törzsek lakták, majd Kolumbusz Kristóf partraszállása után a spanyolok gyarmatosították. Őket az angolok űzték el, akik fontos agráripari országgá tették Jamaicát. Ebben az időben indult meg az afrikai rabszolgák betelepítése, majd a felszabadításuk után kínai és indiai vendégmunkásokat hoztak az ültetvényekre. Az angolok a szigetet egészen az 1962-es függetlenedésig irányították politikailag és gazdaságilag egyaránt.

A kávé a néphagyomány szerint a 18. században XV. Lajos francia király három kávépalántát küldött az ország egyik gyarmatára Martinique szigetére. A viszontagságos út miatt a három növény közül csak egy élte túl, amelynek egyik hajtása eljutott Jamaicára. Ezt követően annyira beindult a kávétermelés, hogy a 19. század elején már több száz ültetvény működött a szigeten. Az országban főként a Typica és Blue Mountain variánsokat termesztik.

Jamaica kiváló adottságokkal rendelkezik a kávétermesztéshez, az időjárás hűvös, ködös, csapadékos, a talaj pedig tápanyagokban gazdag és jó vízelvezetésű. Az ország kávéi kiegyensúlyozottak, de puhák, mivel többségük viszonylag alacsonyan terem. A leghíresebb kávék a Kék – hegység lankáin teremnek. Ezek közül is a leghíresebb a Jamaica Blue Mountain, amely kb. 2250 m magasan terem Portland és Saint Thomas nevű tartomány (parókia) határán. Érdekes, hogy ezeket a kávékat nem jutazsákban, hanem fahordókban szállítják. Az alábbi térkép a főbb kávétermő régiókat ábrázolja.

A szüreti időszak szeptembertől márciusig is elhúzódhat. A feldolgozási mód jellemzően a mosott eljárás, melynek lényege, hogy a kávécseresznyéket egy vízzel teli tartályba öntik, ahol először eltávolítják az alul – és túlérett gyümölcsöket, ugyanis jó minőségben kizárólag az egységesen érett szemek feldolgozása lehetséges.

Ezt követően a termés egy hántológépbe (pulper machine) kerül, amely eltávolítja a gyümölcshúst, viszont a kocsonyás, pektines réteget érintetlenül hagyja. A lehántolt babok ezután egy vízzel teli tartályba kerülnek, ahol lezajlik a spotán vagy az irányított fermentáció. Ez a folyamat akár 12-72 órát is igénybe vehet, és addig tart, amíg a kocsonyás réteg feloldódik a magról. Ilyenkor a pergamenhéjjal borított babokat a kívánt nedvességtartalomig szárítják, majd pedig válogatják és eltávolítják a külső héjat. Az eljárás hátránya, hogy sok értékes anyag kioldódik a babokból, ezért kevésbé lesznek testesek.