Ruandáról a legtöbbünknek nem a fincsi kávék jutnak előszőr eszünkbe, hanem egy vérengző polgárháború, amely nem is olyan rég az 1990-es évek közepén zajlott le. A sokat szenvedett ország azonban mára ismét önmagára talált, kilábalt a hutu-tuszi tömegmészárlás árnyékából és fejlődének indult. A kifejezetten rossz, avas, földes ízű kommerz kávéktól mára eljutottunk a legjobb minőségű speciality kávékhoz, amelyek sokak szerint Afrika legjobb kávéi közé tartoznak.
Ruanda Közép Afrikában az Egyenlítőtől délre található, államformája köztársaság, összterülete megközelítőleg 26 340 km2. Északról Uganda, keletről Tanzánia, délről Burundi, nyugatról pedig a Kongói Demokratikus Köztársaság határolja. Lakóinak száma nagyjából 10,5 millió fő, ezzel a világranglistán a 76. helyet foglalja el, népsűrűsége magas 447 fő/km2. Fővárosa Kigali, amlyet 1907-ben egy német telepes Richard Kant alapított, az orsszág legnagyobb és legnépesebb városa. Lakossága nagyrészét a hutuk (84%) teszik ki, őket követik a tuszik (15%), illetve a twa pigmeusok (1%). Hivatalos nyelve a ruandai, a francia és az angol, de emellett beszélik még a szuahéli nyelvet is. A lakosság fele római katolikus, őket követik a protestáns és egyéb keresztény egyházak, illetve muszlim közösségek. Közigazgatásilag 5 tartományból áll: Kigali, Nord, Est, Sud, Ouest.
Történelmük elég szorosan kötődik a szomszédos Burundihoz. A térség őslakói itt is a pigmeusok voltak. Őket követték a bevándorló tuszik és hutuk, akik eredetileg nem két népcsoportból származnak, hanem egy nép két társadalmi rétegét alkották. A tuszik (ők képviselték a felsőbb réteget) elsősorban állattenyésztéssel foglalkoztak, a hutuk pedig a köznépet alkották, akik általában földművelésből éltek meg. 1890-ben az országot Német Kelet – Afrikához csatolták, majd az első világháborút követően Belga gyarmat lett egészen az 1962-es függetlenedésig. A gyarmati időszakban a belgák kivételeztek a tuszikkal, ezért a megnövekedett hatalmuknak köszönhetően a helyi közigazgatás teljesen az ő kezükbe került, az oktatási rendszerben szinte csak ők kaptak helyet, illetve a függetlenedési mozgalmak vezetői is az ő köreikből kerültek ki. A függetlenedés után tovább folytatódott a tuszi-hutu rivalizálás, amelyaz 1990-es évek elejére fegyveres konfliktushoz vezetett. Egy rövid békét követően 1994 áprilisában elkezdődött minden idők egyik legnagyobb tömegmészárlása a tuszi-hutu népirtás, melynek során milliók vesztették életüket. 2001-ben új kormány alakult, akiknek 2003-ban sikerült elfogadtatniuk az új alkotmányt, és ezzel elkezdödött egy új korszak Ruanda életében.
Ruandába a németek telepítettek először kávét a 20. század elején, azoban jelentős mennyiséget csak az 1930-as évektől keztek termeszteni. Kezdetben a rossz feldolgozási eljárások miatt avas és földes ízű kávékat termeltek, később pedig a politikai és polgárháborús helyet árnyékolta be a kávé fejlődési lehetőségeit.
Szerencsére a háborús helyzet megszűnése óta megváltozott a kávéipar helyzete és töretlen fejlődésnek indult. A nagy tengerszint feletti magasság és a bőséges csapadék nagymértékben hozzájárul a kiváló minőségű speciality kávék termesztéséhez, ennek köszönhetően az itt termett kávé jellemzően komplex édes-gyümölcsös ízjegyekkel rendelkezik. A kávétermelés illetve a feldolgozás jelenleg állami irányítással történik, mivel a kávé a legnagyobb exportcikk Ruandában.
Az országban félmilliónál is több kisgazdaságban végzik a kávé termelését, amely kitörési és fejlődési lehetőséget biztosít az itt élő embereknek. Ruanda jelenleg a 32. legnagyobb kávétermelő a világon (~0,2% piaci részesedéssel), a termés 99%-át az arabika és csak 1%-át robuszta adja. Az arabika variánsok közül elsősorban Bourbon-t termelnek, de előfordul caturra és catuai változatok is.
A legfőbb régiók égtájak szerint: Északi tartomány, amely jellemzően cirusos, gyümölcsös és karamellás ízjegyeket hordozó kávékat ad, a Keleti tartomány, amely kevés, de rendkívüli kávét terem csokoládés, erdei gyümölcsös ízjegyekkel, a Déli tartomány kávéja a krémes és édes kávéival tűnik ki, a Nyugati tartomány pedig Ruanda legmagasabb minőségű speciality kávéit termi komplex és virágos ízvilággal. A négy nagy kávétermő régió az alábbi térképen látható.
A kávétermesztés fejlesztésének egyik lényeges eleme volt a feldolgozási eljárások tökéletesítése, amelynek hatásaként rengeteg új mosóállomás jött letre, ugyanis itt általában a nedves feldolgozást részesítik előnyben a száraz eljárással szemben. A módszer lényege, hogy a kávécseresznyéket egy vízzel teli tartályba öntik, ahol először eltávolítják az alul – és túlérett gyümölcsöket, ugyanis jó minőségben kizárólag az egységesen érett szemek feldolgozása lehetséges.
Ezt követően a termés egy hántológépbe (pulper machine) kerül, amely eltávolítja a gyümölcshúst, viszont a kocsonyás, pektines réteget érintetlenül hagyja. A lehántolt babok ezután egy vízzel teli tartályba kerülnek, ahol lezajlik a spotán vagy az irányított fermentáció. Ez a folyamat akár 12-72 órát is igénybe vehet, és addig tart, amíg a kocsonyás réteg feloldódik a magról. Ilyenkor a pergamenhéjjal borított babokat a kívánt nedvességtartalomig szárítják, majd pedig válogatják és eltávolítják a külső héjat. Az eljárás hátránya, hogy sok értékes anyag kioldódik a babokból, ezért kevésbé lesznek testesek.
A termesztők számára nagy problémát okoz a burgonyadefektus, amely sajnos igen gyakran támadja meg a cserjéket. Ezt a jelenséget egy baktérium okozza, amely miatt a kávészemeknek olyan illatuk és ízük lesz, mint a nyers krumplinak.