Folytassuk kalandozásunkat az indonéz szigetvilágban Szumátráról délkelet irányba. A Szunda szoroson át eljutunk az ország fővárosának, Jakartának is otthont adó Jávára. A sziget területe körülbelül 126 650 km2, lakossága pedig nagyjából 145 millió főre tehető. Ez a világ legsűrűbben lakott térsége, amelynek népsűrűsége hozzávetőleg 1120 fő/km2. Jáva majdnem teljesen vulkanikus eredetű (a pacifikus tűzgyűrű része), ahol rengeteg működő és inaktiv vulkán található. A vulkanikus talaj kávétermesztés szempontjából igen nagy jelentőséggel bír, ugyanis ez kiváló karakterrel ajándékozza meg a gyümölcsöt. Az ezen a vidéken nevelkedett kávét kevés sav, tiszta zamat, kellemes testesség illetve olajos állag jellemzi, íze rusztikus, fűszeres, mogyorós, némi csokoládés utóhatással.

Jáván a kávétermesztés története 1696-ban Jakarta (Batavia) környékén kezdődött, amikor a holland Nicolaes Witsen a tilalom ellenére magokat csempészett Mochából Batáviába. A Holland Kelet-indiai Társaság által létrehozott kísérleti ültetvények nem hozták meg a várt sikereket, ugyanis az első telepítések sajnos egy árvíz áldozatai lettek. Néhány évvel később azonban az újabb próbálkozások már sikerrel jártak. A 18. század elejétől pedig egyre nagyobb mennyiségben tudtak kávét termelni, így 1711-ben megindulhatott az export Európa felé és egy évtizeden belül ez a térség a világ egyik vezető kávétermelője lett. Afrikán kívül Jáva volt az első olyan hely, ahol nagy mennyiségben kezdtek kávét termeszteni. Az arabika ültetvények az 1870-es évek közepéig virágoztak, ekkor egy levélrozsdavész majdnem kipusztította az összes cserjét. Újabb arabika fajtákat csak az 1950-es évektől kezdtek ültetni, elsősorban a sziget nyugati felén.

A levélrozsda járvány miatt manapság az itt előállított kávé nagy többsége kiváló minőségű robuszta (ez adja az összes mennyiség 90%-át), amelyeket főleg a sziget keleti részen lévő hegyes vidékeken nevelnek. Az egyik leghíresebb termőterület az Ijen vulkanikus hegy lábánál található, ezekre a kávékra tiszta és enyhén mogyorós íz jellemző. Az itt található haciendák (nagybirtokok) jelentős hányada állami tulajdonban van, de természetesen vannak magánkézben lévő birtokok is, azonban az itt található nemzeti farmok adják a sziget össztermelésének kb. 85%-át.

Jáván az arabika kávécserjék az össztermeléshez csupán 10%-kal járulnak hozzá. A legjobb ültetvények a magasan fekvő területeken találhatóak, amelyek elsősorban a sziget nyugati régióiban fordulnk elő. A jövőben nagyon érdemes lesz figyelni erre a termőterületre, ugyanis a főleg magánkézben lévő ültetvényeken elkezdtek kísérletezni régi Typica változatok újratelepítésével és újabb modern hibridek betelepítésével. Az ültetvényeken elsősorban a következő variánsokkal kísérleteznek: Andung Sari, Sigararuntang, Kartika, S-szériás kávék, Atenget, Jembert és régi Typica változatok.

Mivel Jáván a kávészemek nagyon eltérő ütemben érnek meg, ezért a teljes szüret akár júniustól októberig is elhúzodhat. A szigeten általában a mosott feldolgozási eljárást részesítik előnyben a Giling Basah módszerrel szemben. A módszer lényege, hogy a kávécseresznyéket egy vízzel teli tartályba öntik, ahol először eltávolítják az alul – és túlérett gyümölcsöket, ugyanis jó minőségben kizárólag az egységesen érett szemek feldolgozása lehetséges.

Ezt követően a termés egy hántológépbe (pulper machine) kerül, amely eltávolítja a gyümölcshúst, viszont a kocsonyás, pektines réteget érintetlenül hagyja. A lehántolt babok ezután egy vízzel teli tartályba kerülnek, ahol lezajlik a spotán vagy az irányított fermentáció. Ez a folyamat akár 12-72 órát is igénybe vehet, és addig tart, amíg a kocsonyás réteg feloldódik a magról. Ilyenkor a pergamenhéjjal borított babokat a kívánt nedvességtartalomig szárítják, majd pedig válogatják és eltávolítják a külső héjat. Az eljárás hátránya, hogy sok értékes anyag kioldódik a babokból, ezért kevésbé lesznek testesek.